Gitár szól a zakatolás mögül, tört nevetés, mint valami eltörött egész valahol a tájon szétszórva, most hagytuk el, nem tudott felszállni és magunk maradtunk. Kollektív magány a társaságban, fogyó sínpár mint a körző két szára, Szolnok múlt 4 perccel. Karcolások gyűlnek a délután ablakán, mintha mindegy volna, mert pont jó lesz így. Köszönöm, kellemes utat, majd arrébb sétál a kalauzegyenruha. Fázol a pulcsimban, még akkor is, ha az illata melegít, elvéted a barrét, elcsúszol egy akkorddal, el van baszva az egész. Leteszed a gitárt az ülésre és hátrajössz te is, homlokodon érzed az üveg hűvösét. Van, ami hivatalosan nem tud elutazni, mégsem tudom otthagyni sehol.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése