lélekzetvétel

cigarettafüst

zsoldos katonája:

Boldogság

mozdulok

ma sem
öt percig

eltűnik

széttáncol és
nézem, ahogy

képzelet
mint szárnyszegett
száll fölfelé

érdekelt
de a régi sem

új pápa van

ráncait
az életem
kisimítom

ha nem vagy itt
a függönyöm
erre jó

Visz a vonat, megyek utánad

Gitár szól a zakatolás mögül, tört nevetés, mint valami eltörött egész valahol a tájon szétszórva, most hagytuk el, nem tudott felszállni és magunk maradtunk. Kollektív magány a társaságban, fogyó sínpár mint a körző két szára, Szolnok múlt 4 perccel. Karcolások gyűlnek a délután ablakán, mintha mindegy volna, mert pont jó lesz így. Köszönöm, kellemes utat, majd arrébb sétál a kalauzegyenruha. Fázol a pulcsimban, még akkor is, ha az illata melegít, elvéted a barrét, elcsúszol egy akkorddal, el van baszva az egész. Leteszed a gitárt az ülésre és hátrajössz te is, homlokodon érzed az üveg hűvösét. Van, ami hivatalosan nem tud elutazni, mégsem tudom otthagyni sehol.

Nézz fel, ha szeretsz

Három felvonás, a költészet most színpadra szólít, szünet nélkül ostromolja érzékeny szemedet a bőr, a váll, a haj, a pillantás, szemed íriszén magunkat látom, szembogaramban tündökölsz, áhítatos csend a nézőtéren, mint a gyerekkor csodája, amikor minden új és mégsem az, minden valami nagyon ősi és nagyon gyönyörű képmása, a függönyt fények takarják el, a napfény megmutat mindent és még az is kevés, a másodpercek ciripelve múlnak, a lélegzetek az ösztön mögé bújnak, ne nézz rám, szégyellős vagyok, gondolja, gyönyörű vagy, gondolod, hús és vér vagy, gondolod, az élet legtisztább szaga vagy, és nem bírok elég nagyot szívni belőled, gondolod, majd lesütöd a szemedet te is, a függöny pedig már úgyis be volt húzva.